Tölgy Vendéglő, Gyöngyös

Matykoo: A Párom és én felejthetetlen perceket töltöttünk a Tölgyfa étteremben ezen a havas téli napon. A kiszolgálás átlagos volt, egy hölgy vette föl a rendelésünket és NEM a manapság általánossá vált unott fejjel. Az étterem belülről igen otthonos. A székek nagyon kényelmesek! Tárkonyos vadmalac levessel indítottunk, ami részemről Juhtúróval, gombával és kolbásszal töltött pulykamellbe csapott át, Feleségem pedig Roston sült fokhagymás csirkét savanyúkáposztás sztrapacskával választott. Mindketten kifejezetten elégedettek voltunk az étellel. Ha előételt is választunk, az adag még soknak is bizonyult. Összesen: 3,8 csillagot voksolok a Tölgyfa étteremnek és meleg szívvel ajánlom mindenkinek!

Legszebb hely, legotthonosabb, nagyon finom ételek, és nagyon kedves emberek a tulajdonosok!Évek óta járunk oda.

Ennél kellemesebb helyen még nem jártunk! Az ételek frissek, ízletesek és megfizethetőek. A kiszolgálás és kellemes légkör viszont megfizethetetlen! Ne hagyd ki!!!

Miskolcról 12 éve járunk Mátraházára, és soha nem hagyjuk ki a Tölgy vendéglőt! Kitűnő ízléssel berendezett, családias hangulatú étterem. A vendéglátásban profi, igényes, hozzáértő, kedves házaspár vezeti. Mi mindig bőséges, friss alapanyagokból finoman elkészített ételeket kaptunk, hibátlan modorú, udvarias kiszolgálással. Mindenkinek ajánlom az éttermet, aki erre kirándul

Ha teheted, kerüld el a Tölgy vendéglőt: az ételek pedig alig ehetők, annak ellenére, hogy az árak inkább magasak. Egy téli hétvégén ebédeltünk a vendéglőben, négyen. Még rendelés előtt megfigyelhettük, amint a szomszéd asztaltól gyakorlatilag érintetlenül visszaküldte valaki a levesét (tárkonyos vadmalac), és azt magyarázta a pincérnek, hogy a leves túl csípős és túl sűrű. Korábban a felesége, aki azért a levest megette, beavatott minket, hogy a leves túl fűszeres, ne rendeljünk belőle. Ez azonban még lehetett volna az egyéni ízlés problémája. Az étlapon a hagyományos paraszti és az elegánsabb nemzetközi konyha ételei jelentek meg: én szlovák bablevest ettem, talán mert sejtettem, hogy az ilyesmit nehéz elrontani. A gombalevesben azonban szétfőtt a gomba, a paradicsomleves pedig nem volt más, mint vízzel felöntött paradicsompüré. A második fogások még jobban megleptek: a raguhoz kapott rizs ehetetlen volt, a szó szoros értelmében, szétfőtt, ragacsos volt, és ráadásul valami furcsa mellékízzel. Az áfonyás szarvas 3200 forintért két tenyérnyi, és egy kisebb hússzeletből állt, és leginkább semmilyen ízű volt. A szósz, minden bizonnyal bolti áfonyadzsemből készült, bár bőséges volt, minden eleganciát nélkülözött, amit egy vadételtől ezen az áron elvártam volna. Főleg, hogy ez az ár az étlap többi ételéhez képest is igen magasnak volt mondható, és a pincér kérdezésünkre ajánlotta a szarvast, úgyhogy nem lehetett olyan kifogás sem, hogy kifutottak belőle, vagy már nem volt igazán friss. A szarvas mellé kapott burgonyafánk tocsogott a zsírban - de legalább az alapanyaga finom volt. Ezután Gundel palacsintát ettünk: a palacsintatészta vastag és sületlen volt, a csokoládészósz egy része pedig a készítés során valamikor odaégett, az összeállt, fekete darabkák láthatók voltak a tetején. Ezt a helyet messziről el kell kerülni, vagy nem szabad az étlapon a szlovák bablevesnél messzebbre kalandozni!